Csúszik a szó, nyálasan hízelegve altató, az igaztalan,

Kétkulacsos mosoly, s a tekintet, látszólag vigasztalan.

Kilazult tán az évezredes, jól beágyazódott jóság az égből,

Hogy rohamoz - némi haszonért, erőért - hamisbarát egyből?

De pottyant a Földre legalább egy ember, ki soha el nem enged,

Ha nagyhasznot is lát, mert barát, sohanapján cselekszik ellened,

S titkon esdekel esténként érted, mikor lenyom az éj sötétje téged,

Hogy ne fűnélküli réten, fanélküli erdőben kelljen leélni életed.

Mert ott a szó igaz ereje érződik, nem csúszik hamiskás nyálon,

Ott a szó, szívből jön és szó marad, egyenes az, télen, s nyáron.

Az önzetlenséget Ő sem úgy vette a vásárban hol minden kapható,

Benne született, mert szeret, s ez a szeretet soha nem manipulálható.

Oldal: AZT MONDOD
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat