Veled vagyok sötét árny, s veled a szikrázó fény,
Meseszerű álom a világom, s magad a tény.
Magam vagyok a fűszál, s magad a rajtaülő harmat,
De Nap vagyok,a harmatot felszívom, fűszálon nem maradhat.
Te vagy a csillogás, míg én az egyhangú szürke,
Magába szívja csillogást életem feneketlen gödre.
Kedves szó vagy, s én, a méla néma,
Az érzésem mutatom ugyan néha.
Te vagy a tiszta, édes dallam,
Az ajkamat elhagyja fals szólam.
S vagy szellőcske, míg én a nád,
Zizegve hajlok, ha akarnád.
Eleven élő, s én a holt,
Rendes tündér, magam a kobold.
Erdő vagy a fák között,
Te, ki a napra költözött.
Letépem az égről a felhőt, mint köpönyeget,
Eléd terítem, mint puha szőnyeget.
Kérlek, használd a felém vezető ösvények