Ha tudnátok,mily árván,magányban élek,
S a bú,a gyász,már-már benőtt.
El-el haladok,drága lelketek háza előtt,
Ha tudnátok,hogy derül regyogva,
SZememből a borús kedély:::::::::::::::

Föl-föl, tekintek ablakotokra,
S fáj a szívem mindig.
Ha tudnátok,mily kinzó érzés,
Haladni a fájó úton.
Leülök kaputokban,lassan elmerengek.

Ha tudnátok,mit éruek én,árva lettem,
Elmentek kiket oly nagyon szerettem.
SZüleimet, kik szeretetben felneveltek,
Kimegyek a temetőbe,ha szívembe sok a bánat,
Elsírom bánatom,egy virággal tei fejfának !!!!!!!!!!!!!!!!

Oldal: SZÜLEIMHEZ
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat