Tudom, hogy az élet nem tart örökké,
elmúlnak szépen sorban a derűs napok,
itt hagynak a remények az álmok,
és azt veszem észre, hogy magam maradok.
Zörgő avarban, lépteim zaja hallatszik,
keresem, kutatom, a jövő titkait.
Vajon a boldogság rám talál?
Vagy tán hagyjam e talányt, mert ő már messze jár?
Lassan megyek előre, meg-megállok,
s kutakodok a fájó emlékek között,
ahogy így töprengek egy szép tavaszi reggel,
a napsugarai csillámport hintenek felém,
és végig ragyogja utamat a jelen.........