Arcom könny áztatja és szárítja a szél,
De a szívem mindig jobbat remél!
Jobb életnek izére vágyom,
Nincs is ennél szebb álmom!
Ahogy egy új nap a végéhez ér,
Rá jössz az élet mit is ér!
A csendet hallgatom, fejem zúg.
De mégsem hallom a szél mit súg!
Harag, szánalom, gyülölet,
Nem bánthat engemet!
S árnyékból a fényre lépek,
De a csalódástól, oly nagyon félek!
Nem értem miért kell közöny,
S az érzéketlenség a köbön!
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy állandóan félnem kell!
Mond miért akarlak ennyire?
Ha tudnád, hogy szeretlek, s mennyire!
Rózsakertben veled járni,
Ezt szívembe emlékül bezárni!
Oly jó is volna már!
De ez lehet álom marad tán!

Oldal: ARCOM KÖNNY ÁZTATJA
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat