Egy pillanat töredéke minden már,
Már mind jelentéktelen mit egykor hallottál.
Ég, föld oly távol mégis közeli határ,
Már mind jelentéktelen kire egykor vártál.

Sötét éjjel mégis ragyog hold,
Csendes reggel röpkemadár halkan dalolt.
Egy pillanat s életed tükre tovaszáll,
Mikor minden érzés egybe hanyatlik s rettenet, fáj.

Mikor egyetlen döntés határozza életed,
Mikor régi időkért összetennéd két kezed.
De nem becsülted jelentéktelen sokaság volt,
Pedig minden mi fontos érted szólt.

Egykoron hallgatott szép tündérmesék,
Mikor boldog árva lehajtja fejét.
Álmodod életed mit élned, kell,
Minden titkod mi éltetőd fojtod el.

Egyetlen hang mi tovaszáll az éjben,
Érted szól föld, ég... érted ragyog nap,
Minden mi elmúlt oly szörnyen fojtogat.
Egy pillanat töredéke minden már,

Már mind jelentéktelen mit egykor hallottál.
Már oly más mi egykoron megvolt, s hogy nem becsültem,
S úgy fáj, de már vissza nem jön, miért volt oly jelentéktelen.
Egykoron hallgatott mesék, álmok,

Régen megszokott, most már visszakiáltott.
Már oly mindegy lenne hol, s mikor,
Már oly mindegy lenne az élet hova sodor.
De már eltűnt mi megvolt, eltűnt felem,

Ki mikor becsuktam szemem is ott volt velem.
Elmúltak a tündérmesék, elmúlt már oly rég,
De még mindig, örökkön fájón ég.
,

Oldal: Az élet
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat