Fordulat

Nem tudok mindent, s amit tudok azt sem értem,
Hogy nevetni vagy sírni tudjak, soha nem kértem.
Gyönyörűséges az élet, bár nem igazán értem néha,
Soha nem voltam zsivány, rabló, cselszövő se léha,
Mégis van nap, óra, perc, mit nem kéne megélnem,
De csak kell keservből, kínból gyúrt kalácsot ennem.

Nem panaszkodom, mert kaptam vágyat, szeretetet, szerelmet gyönyörűséges szép álmot.
Néha ölelném a létet, feledném a képet, összetörném darabokra az egész világot!

Sokszor volt romos templom szívem, odvas fa a lelkem,
Csúful jártam, aláztak, becsaptak, kinevettek, fájt ez nekem.
De itt vagyok, felemelem fejem, miként lankadó virág, ha éltető friss vizet kap,
Most talán jó lesz minden pillanat és nem árthat a perzselő Nap!
Most talán valóra válhat a sok közül akár egy meseszép gondolat,
Mert az élet csodaszép, még ha néha nem is értem és nem csak be hódolat.

Mivé lettem, s ami most vagyok, azt el nem dobnám, ami vagyok azt mindenkor vállalom,
Igaz, beszélni nehéz, ezért írok, s soraim szívből írom, ha nem is ér semmit csak lom.

Talán most végre, a sok rossz mi velem megesett, a múlt ködébe vész,
Hisz mit ér az ódon vár s legendája, ha senki nem ápolja, semmit ér az egész.
Elég volt már a tengernyi könnyből, a számlálhatatlan rosszból, a kínsikolyokból,
A nyűgös, forgolódó, álmatlan éjszakákból, a félelmektől izzadós pokoli napokból!
Hát kiállok és itt vagyok, nem félek! Az arcom a szélnek fordítom bátran, had karcoljon,
Vagy könnyem fújja el jó messzire, s lágyan simogasson, hozzám szelíd szavakkal szóljon.

Még nem vagyok öreg! Igaz, nem tudhatom mi is fog eztán jönni, de szeretnék még élni,
Hisz minden bizonnyal vannak még rám váró csodák, mit szeretnék boldogságban megérni.

Oldal: Fordulat
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat