|
|
Csillagok
Fentről,a felhőtlen tiszta égről,ezer csillag ragyog rám, felém sugározza sok ezer év nyugalmát. Kezdem megérteni,mi az a "végtelen", s ráébredek,milyen porszem-töredék az életem.
Évezredek és emberek milliói közt egy semmi vagyok én, ki álproblémákkal és gondokkal rontja el életét. Évezredek során a múlandó emberek folyton változtak, de a csillagok,és az emberi lélek,érzések maradtak.
Talán kétezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem,mint én, ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén. Neki már nyoma sincs,emlék sincsen róla semmi, pedig ő si élt,mint én,szeretett,ma pedig már senki.
Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk, hát ne rontsuk el azzal,hogy a jövőtől félünk! ITT és MOST élvezd a jelen pillanatot, s válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
S ha felnézel az égre a csillagok ezrei között keresd meg a tied,melytől szívedbe nyugalom költözött. És a csillagod azt mondja: oly rövid a léted, keresd meg,találd meg,és használd ki,mi szépet nyújt az élet!  |