Szerelmes, szép, saját versek

ÉRKEZÉSED

Még messze van a perc, de

már elképzelem jöttödet,

hisz megszokni nem tudom soha

e hosszú távollétedet.

Szeretnék majd erős lenni,

mikor az utad véget ér majd egyszer,

szeretném, ha érkezéskor

könnyek nélkűl látnál ott majd engem.

Ott várlak a busznál téged,

boldogan és kacagó szemekkel,

csókollak és átölellek

s kérlek majd, hogy soha többé ne menj el!

Todom, hogy ott lesz majd az arcunkon

az egy év minden szenvedése,

s ott lesz már az ajkainkon

a hosszú év rengeteg kérdése.

Amint lefelé jösz majd a buszról,

csak nézem napbarnított arcodat,

s várom, hogy halljam végre

gyönyörű szép hangodat.

Azt is tudom, nem így lesz majd,

hanem csak átölellek csendesen,

s remegő szívvel zokogva,

könnyeimtől semmit nem lát majd szemem.

Nem hallom a hangodat sem,

könnyek jönnek szó helyett,

a genovai busszal immár

a boldogság megérkezett.