Belső lényünk


Emlékek tengere gnodolataidban

Képek újra felcsillantak álmaidban

Mily értékes kincs is valóban a szív

Minden rossz emlékünktől elszakít

S csak a szépre emlékszik így tanít


Így tanítja a szerelmes boldogságot

A tiszta szívből jövő, csodás álmot

Megnyitni a szív legmélyebb részét

Hol elrejti e világ elől angyali lényét


Oly belső világ, melyet mindeki kap

Csak van ki előtt örökké zárva marad

Soha nem érzi meg, milyen az szeretni

S viszonzásul párja által szeretve lenni


Van kinek kinyílt e világ, de megbántva

A sok fájdalomtól magát örökre beleásta

Egy biztonságos mélyre, ahol el nem éri

A szerelem, mely kopogtat s naponta kéri


Engedj be kérlek, hisz nem bántani jöttem

Veled akarok élni egy boldog szerelemben

Ám, ahogy a sebek gyűltek Ő belül vérzett

S nem gyógyított sebek okán eljött a végzet


Végzetes morajjal, egy elhidegülő tekintet

Mely tekintetből hiányzik a fény a szeretet

Most e sok fájdalmat megtöröm eme sorban

Hogy a nem elveszett boldogságról szóljam


Mert létezik igen a pillanat, az a lángoló fény

Mikor a szív legmélyét megdobbantva a lény

Jelzi, hogy eljött igen eljött az ki megérdemli

Hogy e legféltettebb kincset a szívet Ő elérheti


Egy olyan társ az életben kivel összeforr létünk

Kivel a reményteli jövőnket őszintén megéljük

Egy oly társ kihez első szavunk a: Szerelmem

Kihez szólva nem kell belül remegve felelnem


A biztonságot nyújtja még elképzelve is lénye

Mikor érzed, mindened lázba hozó az érintése

Kinek ölelő karjai azt sugallják, megérkeztem

S Vele igen Vele akarok élni édes szerelemben!

Oldal: BELSŐ LÉNYÜNK
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat