IIsmeretlen világból
kinyúló, láthatatlan
kéz érinti testem,
suttogón hangokat
hord a szél,
lágy dallam szava
úszik az éjben,
ébren álmodom,
még a hajnal se kél.

Suhanó fátyolként
lengő, szép szellem
jár a légben.
Sóhajok remegése,
csobogó, lágy patak
víz-ölelése,
lobogó szenvedély
fénykeresése
e sötétben
derengő nőalak.

Nem más, csak
a fátyol tánca,
mit nem mozgat
se test, se kéz,
csak szunnyadó
szerelmek
halott násza,
mit a mozdulat
felidéz.

Alig engedte,
hogy érezzem,
hogy lássam,
máris búcsúzik,
még feldereng
a régi vágy:
Maradj még! -
szólítja a lelkem,
de már késő,
átsuhan az ablakon,
és tovaszáll.

 

Oldal: FÁTYOL TÁNC
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat