Rémálom…

Előfordul olykor, hogy rosszkedvvel ébredek,
Álmos ábrázattal a semmibe révedek.
Gyilkos rémálmom volt, melyet jobb feledni,
Démonok zavartak, s nem tudtam szaladni.

Fenn a magas égen madárként repültem,
A hatalmas tornyokat szépen kikerültem.
Ám máris éreztem, repülni nem tudok,
Erőm összeszedem, és mégis lenn vagyok.

Tűzokádó sárkány lohol a nyomomban,
Forró leheletét érzem a nyakamban.
Sebesen rohannék, de semmit sem haladok,
Bőszen kapálózva egy helyben maradok.

Odaért a sárkány kitátja nagy száját,
Azt mondom magamban: hű, a kutyafáját!
Ám, ahogyan éppen a halálra készültem,
Áldott, jó szerencse, mindjárt felébredtem!

Oldal: SZENVEDÉLY
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat