Szerelmes, szép, saját versek

Ezen az oldalon az én saját költeményű verseim találhatóak

Az ágyamban ülök, és semmit nem teszek,

Jobban mondva a multon elmélkedek.

Olyan jó magamban mélázni,

Az elfelejtett időt néha felidézni.

Ugy tornyosulnak elém a képek,

Mind a jók, mind a rosszak, elő-elő jönnek.

Olyan kis apró, semmit mondó dolgok,

A semmiből lassan, én kirajzolódok.

De hát ki is vagyok Én ?S még magamat elemzem,

A kérdésemre a feleletet hiába kersem.

Oly zavarosan kusza az életem,

Már nem is tudom, mit, miért is tettem ?

Minél jobban önmagamba nézek,

Annál jobban rájövök, hogy semmit sem értek.

Mintha az életem nem én vezérelném,

Sodródom csupán az életnek tengerén.

Jó lenne már lassan valahol kikötni!

Békésen és csendben önmagamra lelni.

Nyugtalan szivemnek, megálljt paprancsolni !

Rakoncátlan lelkem, mély rabságba zárni !

De ha önmagam rabságba bezárom,

Hová lesz akkor az én belső világom ?

Többé már nem lennék önmagam,

Csak egy különc ember lennék,ki szomorú,s hontalan !

Még beslő vivódásom lassan véget ér,

Lassacskán rájövök, hogy ki is vagyok Én ?

Ugyanolyan ember, mint bárki e világon,

Csak én önmagam keresem,de sehol nem találom !




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 36
Tegnapi: 25
Heti: 83
Havi: 1 257
Össz.: 611 024

Látogatottság növelés
Oldal: ÁGYAMON ÜLÖK
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »