| |
Úgy fáj a szív!!!
Néma hallgatag most minden, hisz úgy fáj a szív,
Annyi közös emlék maradt, ami rólad mesél.
Közös álmok, s vágyak oly messze tüntek,
Ennyi volt az életünk, ezt soha nem feledjük el.
Most minden szerte foszlott, egy pillanat alatt,
Minden mi eddig édes volt, csak keserű érzés maradt.
Könnyeimmel küszködve, békémet keresve,
Most csendben, a boldogságomat temetem .
Miért is voltam oly buta,s hittem el szavaidat,
Miért mondtad hogy kellek, s én kívántam ajkaidat,
Miért volt az a sok hazugság,s miért hazudtál nekem.
Nézd mivé lett szerelmünk, most összetört szívem.
Tévedtünk hát jol tudom, hisz tévedni emberi dolog,
Semmi sem ugyan olyan mint régen, és ez fáj nagyon
Rájöttem már régen, hogy mily kemyény az élet,
S talán majd egyszer, meglátom a rosszban is a szépet.
Hogy miért nem is vagyok vidám, ne is kérdezd tőlem,
Csak annyit mondok köszönöm a sok gyönyörű évet,
Köszönöm amit nekem adtál, jó volt veled.
De most már mennem kell búcsúzom Tőled.
Fáj még a szívem, mert könnyen nem lehet feledni,
De belenyugodom mert, az élettel nem lehet dacolni.
Egyszer talán az életben, még lehetek boldog, én is,
S talán nekem is fog a szememben, még örömkönny ragyogni
|
|
 |
