Ha tehetném, letörölném a fájdalom gyűrte ráncokat,

Magányosokról letépném a már berozsdállt láncokat,

S kőtáblába ékes betűvel bevésném a szép szavakat,

Míg van, létezik az emberiség, soha ne feledje azokat.

Aki jobban szeret, az alul marad és szenvedni kénytelen,

S ha szenved, fáj a szíve, elfogulatlanul dönteni képtelen,

Ha jó szót, szerető ölelést kap, az neki majdnem hihetetlen,

A derült, aranypalástú boldogság számára elképzelhetetlen.

Ha tehetném, kitisztítanám a békanyálas szeretet kutakat,

Göröngytől, kátyútól járhatóvá, simává tenném az életutakat,

Kitisztogatnám a rég bedugult szerető érzelemforrásokat,

Megmentenék a meg nem értés miatt széthullott családokat.

Hisz a szebb rózsa mellett az apróbb levendula is szépen megfér,

Távol tartja a kártevőket és ami szép, cserébe semmit nem kér,

A szeretet kifogyhatatlan zsákjából meríthetünk, senki sem mér,

Ha nem szeretnek, mi szeressünk, ám a szeretetért nem jár bér.

Ha tehetném, megálljt mondanék mindenféle harcoknak,

Mosolyt adnék az öreg, megfáradt, magányos arcoknak,

Véget vetnék, családot vinnék a magányos karácsonyoknak.

Átölelném a világot és kiáltanám, karácsonyt minden napnak.

Oldal: HA TEHETNÉM
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat