Belső lényünk
Emlékek tengere gnodolataidban
Képek újra felcsillantak álmaidban
Mily értékes kincs is valóban a szív
Minden rossz emlékünktől elszakít
S csak a szépre emlékszik így tanít
Így tanítja a szerelmes boldogságot
A tiszta szívből jövő, csodás álmot
Megnyitni a szív legmélyebb részét
Hol elrejti e világ elől angyali lényét
Oly belső világ, melyet mindeki kap
Csak van ki előtt örökké zárva marad
Soha nem érzi meg, milyen az szeretni
S viszonzásul párja által szeretve lenni
Van kinek kinyílt e világ, de megbántva
A sok fájdalomtól magát örökre beleásta
Egy biztonságos mélyre, ahol el nem éri
A szerelem, mely kopogtat s naponta kéri
Engedj be kérlek, hisz nem bántani jöttem
Veled akarok élni egy boldog szerelemben
Ám, ahogy a sebek gyűltek Ő belül vérzett
S nem gyógyított sebek okán eljött a végzet
Végzetes morajjal, egy elhidegülő tekintet
Mely tekintetből hiányzik a fény a szeretet
Most e sok fájdalmat megtöröm eme sorban
Hogy a nem elveszett boldogságról szóljam
Mert létezik igen a pillanat, az a lángoló fény
Mikor a szív legmélyét megdobbantva a lény
Jelzi, hogy eljött igen eljött az ki megérdemli
Hogy e legféltettebb kincset a szívet Ő elérheti
Egy olyan társ az életben kivel összeforr létünk
Kivel a reményteli jövőnket őszintén megéljük
Egy oly társ kihez első szavunk a: Szerelmem
Kihez szólva nem kell belül remegve felelnem
A biztonságot nyújtja még elképzelve is lénye
Mikor érzed, mindened lázba hozó az érintése
Kinek ölelő karjai azt sugallják, megérkeztem
S Vele igen Vele akarok élni édes szerelemben!
(saját)
|