A szerelem csodája
Mikor megérintett, a szerelem
A hétköznapot mind feledtem
Nem érdekelt hírek, a valóság
A médiából kiömlő hazugság
Azt, hogy más, éppen szenved
Vagy nem teremt az élet rendet
Miért kell feleslegesen átélnem
A világ gondjait nekem félnem
Hisz csak azt hallani zülljünk el
A kéj s a vágy, mindenkit átölel
Hagyd el párod vár Rád az élet
Még most, még most kell élned
Ám nekem a szerelem, olyan más
Szívemig hatoval, elönt a vágyódás
Megszűnik, eme hazuggá vált világ
Számomra kinyílik egyetlen virág
Egy virág, amely szirmait kitárja
Kitárja eme hazuggá vált világra
S én megállok, rohanj csak világ
Soha nem láthatod, hogy Ő imád
Egy kicsiny virág, éltető varázs
Az én szívem, most olyan hálás
Ugye megmutatod, van szerelem
Szirmodat, oly forrón érinthetem
Habár nem hallod, de megsúgom
Imám, a részeddé lenni vágyom
Hogy válhassak piros szirmoddá
S életünk végén együtt hervadnák
Mikor megérintett, óh a szerelmed
A hétköznapot én Veled feledtem
Olyan ez, mint anyának a gyermek
Egy életemen át, örökké szeretlek!
(saját)