Az éjjel bebotorkáltam zegzugos lelked

és mit találtam? Egy elmosódott képet

magamról. Gyermeki tisztaság…

ugyan már…

Mily gondolat kéret veled koldustól köpenyt,

csalódottól szívet?

Sebedre tépj ingemből gyolcsot…

nézd, kikandikál a rongyból

meztelen bőröm. Hanyag elegancia a viselet

ahogy sorsom vállam felett

áthajítva a porban fetreng lábad alatt

taposva

még, míg mozog,

míg van benne lendület, domb -

temetetlen hant

mi marad

ha tovább lép

az éj.

Ölni… véletlen sebezte forró patak

édes íze számban, szádtól…

Vajon merre forduljanak

a kacskaringók, ujjtól zsongó

lágy hangod alatt?

Húzott szemű mosolyt csalsz a szegletbe

Barátom… elvegyülő érzéki csalódás

mely észrevétlen varázsol a szavakból kertet

örömök kertjét, csipkébe bújtatott vágy

kémeid, végezzük ki őket?

vagy várjuk mártír halálukat,

s legyen nevük hűség. Vallat

a perc, mit neked ígértem

miközben más csókjától égett

szám szélén az ígéret, Hűség?

Mondd mi az?

Leláncolt lélek lakat alatt?

Mi az mi hű és nincs benne vágyódás

mi lehet szebb, mint a zuhanás

ébrenlétből öled melegébe

majd az ébredés, nap szemébe

nézünk, káprázat a világ

hűséggel ne vádolj, inkább hurrikán

leszek, kaplak magamba

viszlek felhők fölé - halni- agyamban

kitervelt szónoklat- hatásvadász a csend

bármi lehettem volna, csak lelked nem…

Oldal: AZ ÉJJEL
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat