Áldás és békesség
Némán, könnyezve csodállak Remegve, átkarolva vigyázlak Elrejtelek e fura világtól Téged Gyere Kedves, bújjál ide kérlek
Te vagy Nékem, a belső fény Az örökké tartó, édes remény Majd, ha meg kell, hogy haljak Odaátról is csak Téged akarlak
A szerelem lángját csodás érezni Veled naponta, őrülten vétkezni Megérezni azt, hogy mily csodás Az egymásért felzengő dobbanás
Hiszen mindkét szív őrült vágya Mikor ugyanazt forrongva kívánja A vad érintést az őrült szerelmet Ajkaink forrón csókokat lehelnek
Két összeérő testnek buja vágya Érzéseinkből szőtt kicsiny ágya Ahogy megérint kezed, belehalok E gyönyör örökös rabjává vagyok
Láthatatlanul hozzád láncolt test Ki számodra naponta csodát fest Szerelmet áraszt, mit Te keltettél Mikor szerelmmel Nékem feleltél
Édesem kincs, Egyetlen angyalom Nálad a szívemet örökre otthagyom Akár az áldás és békesség szeretete Szívemnek is Hozzád ez lett a felelete!
(saját)
, !
|