Folyton csak töröm a fejem
Vajon mit rontottam el
Miért kell ezt a fájdalmat
Éreznem s ezt a kínt megélnem.
Emlékszem, napos volt az ég,
A fák virítottak, zöldelltek
Az égen madarak szálltak
Virágokon méhek zümmögtek
Amikor megismertelek és
Annyira jó érzés volt minden
Szinte már szárnyaltam a
Boldogságtól amit éreztem.
De most a nap nem ragyog
A fákról lehullottak a levelek
A hold gúnyoson mosolyog
fényében denevérek repülnek.
Most fájdalmat érzek, csak
Szörnyű fájdalmat ami olyan,
Mintha szívembe egy készt
Szúrnának és benne forgatnák.
Miért kellet ezt tenne és
Miért pont velem, pont most
Mikor a mint a pók hálót
Sző, én terveket szőttem.
Álmodoztam, hogy mi lesz majd
Később, de nem az volt benne,
Nem erre vágytam és még most is
Csak arra vágynék, hogy újra mi
Ketten örökké együtt boldogan
Élünk és újra lássam a napot,
A madarakat, virágokat és
A körülöttük szálló bogarakat.
De ez mind csak vágy
Marad és csak én álmodok
Kettőnkről mert te már egy
Másik nő karjaiban vagy.
A kietlen pusztaságon sétálva
Megállok egy kiszáradt fánál s
Lekuporodva a tövében, elköszönve
A holdtól, álomra hajtom a fejem
De aludni nem tudok, gyötör
A hiányod, nincs ki átöleljen,
Álomba ringasson engemet
Így üzenetet küldök neked,
Hogy tud, mindig szeretni foglak
S mindig visszavárlak, még
Akkor is ha újra fel kell nekem
A nap és a fénye egy új helyre
Csalogat, de akkor is várni foglak
Ha majd a kék égből egy
Fehér angyal eljön értem és
A mennyekbe emel majd engem.
Vajon mit rontottam el
Miért kell ezt a fájdalmat
Éreznem s ezt a kínt megélnem.
Emlékszem, napos volt az ég,
A fák virítottak, zöldelltek
Az égen madarak szálltak
Virágokon méhek zümmögtek
Amikor megismertelek és
Annyira jó érzés volt minden
Szinte már szárnyaltam a
Boldogságtól amit éreztem.
De most a nap nem ragyog
A fákról lehullottak a levelek
A hold gúnyoson mosolyog
fényében denevérek repülnek.
Most fájdalmat érzek, csak
Szörnyű fájdalmat ami olyan,
Mintha szívembe egy készt
Szúrnának és benne forgatnák.
Miért kellet ezt tenne és
Miért pont velem, pont most
Mikor a mint a pók hálót
Sző, én terveket szőttem.
Álmodoztam, hogy mi lesz majd
Később, de nem az volt benne,
Nem erre vágytam és még most is
Csak arra vágynék, hogy újra mi
Ketten örökké együtt boldogan
Élünk és újra lássam a napot,
A madarakat, virágokat és
A körülöttük szálló bogarakat.
De ez mind csak vágy
Marad és csak én álmodok
Kettőnkről mert te már egy
Másik nő karjaiban vagy.
A kietlen pusztaságon sétálva
Megállok egy kiszáradt fánál s
Lekuporodva a tövében, elköszönve
A holdtól, álomra hajtom a fejem
De aludni nem tudok, gyötör
A hiányod, nincs ki átöleljen,
Álomba ringasson engemet
Így üzenetet küldök neked,
Hogy tud, mindig szeretni foglak
S mindig visszavárlak, még
Akkor is ha újra fel kell nekem
A nap és a fénye egy új helyre
Csalogat, de akkor is várni foglak
Ha majd a kék égből egy
Fehér angyal eljön értem és
A mennyekbe emel majd engem.