Magány

Üvölt a csend, mert sajog a szívem,
Bent is magány van lelkemben.
A szerelem csalóka szenved aki szeret,
Miért nem lehet könnyebb az élet?
Hogy ég a seb, ó mennyire fáj....
Mit tettem Istenem, hogy igy sújtottál?
Mily bünért kell ily árat fizetnem?
Miért nem engeded, hogy Ő legyen mellettem?
Istenem hisz annyira szeretem..
De már sodrodom oda, hol utam véget ér,
Ahol egyé válik az idő és a tér..
Kérlek drága Uram, ó édes Istenem..
Hallgass meg engem segíts nekem.
Enged, hogy lányod újra boldog legyen,
Ne enged, hogy magánytól szenvedjen.
Az emberek annyira kegyetlenek,
Ha valaki szenved, nem segítenek!
Sőt tovább kínozzák a fájó szívet,
S kiölik belőle a hitet.
Szívemben csak üresség a magány,
Minden érzés, minden csak fáj!
Én e kínt nem bírom tovább,
Nem cipelhetem e szív mázsás súlyát.
Ölj hát meg kérlek, vagy enged nekem.
Enged hogy igaz szerelmem enyém legyen..

Oldal: MAGÁNY
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat