Állok, s büszkén….

.

Sebes áradatnak, vad szeleknek érzem kőkemény zúgását,

Szívem fájdalmait, iszonyú kínjait, szemeim könnyhullását.

.

Fa vagyok, tört ággal, kit támad a vad szél, meg nem állíthatom,

Eső áztat, tomboló vihar rángat, tört ágaim gyászolom, jajgatom.

.

Holt csók érzelmektől mentes, az egykor édes gondolat is ellenséges,

Voltam Napkorong, tüzes, ránéző szem kevés, mi nem lett könnyes.

.

S vagyok egy kiöregedett vén fa, törzsére sok szív, nevekkel karcolva,

De állok, s büszkén sok titokkal! Évről-évre megújulva Idővel dacolva.

.

Forró nyárnapon, még enyhet, hűst biztosít zöldellő lombkoronám,

Sokan jönnek pihenni, húzódnak árnyékomba. Föl hogy is adhatnám!

.

Világra nyitom eleddig hófehér lelkem, s minden rosszát megeszem,

Bajbajutottat segítem, s világ rosszát amennyire tudom, jóváteszem.

.

Szívem tele titkos sejtelemmel, szeretettel, vággyal csodás ábránddal,

Tudom, egyszer eljössz majd értem, s elviszel, föl, messzire magaddal.

.

Oda, hol soha nem fúj a szél, hol két szerelmes nem csak remél,

Hol a Nap fényesebben ragyog, soha nem nyugszik, s nem is kél.

Oldal: ÁLLOK S BÜSZKÉN
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat