Szerelmes, szép, saját versek

Égi ajándék

Mint, olthatatlan tűznek lángja

A szerelem örökös táncát járja

Itt legbelül, eme világtól elrejtve

Magányban, Te általad szeretve

A szívem katlanában, örök a fény

Mit Te gyújtottál, Te angyali lény

Nem lennék gazdagabb e világon

Semmi kincstől, nincs is hiányom

Hisz Te jelented nekem, az életem

Téged vigyázlak, s belül a félelem

Óvjanak mindig, kérem az angyalok

Mikor éppen melletted nem vagyok

Szerelmünk aprócska lángja legbelül

Ontja melegét, testem érted felhevül

Egy érintésed, nekem szédítő varázs

A csókod nyoma, mint égető parázs

Szemed tükrében, oly végtelen a fény

Egy sohasem szűnő, szerelmi remény

Rabjává lettem, gyönyörű lényednek

Bennem sosem volt vágyak ébrednek

Összetartozás, eggyé válás szenvedélye

Az elragadó, szerelmeseknek regénye

Mozgatója odafent, angyalok egének

S idelent egy vágyódó ember szívének

Mely szív, most is súgja örökké Szeret

S köszöni az égnek, hogy Veled lehet!


(saját)