Mennyire hiányzol! Nem mondhatom el Neked,
Még arra is vigyázok,hogy írjam a levelem,
Nehéz úgy tenni, játszani, mintha nem szeretnélek,
Le tagadni, hogy belül a szívemben, mennyire félek.
Hiányoznak a ki nem mondott, szerelmes szavak,
Oly távolinak tűnik minden,és minden hallgatag.
Hogy mennyire szeretlek nem mondhatom el neked,
Csak a versek maradnak, mik vezetik kezemet.
Most újra nehezen jönnek elő a szavak,
Mert gondolataim megint csak nálad járnak.
Csak egy apró jelre, csak egy apró szóra várok,
De Én csak azt tudom mondani, nagyon hiányzo

Ki nézek a csillagos égre,szívem meg remeg,
Mindent elkövetek,hogy ezt ne tudja meg.
Nem tudhatja,hogy éjjelente sírok érte,
De még akkor is azt suttogom: Megérte !!!
Nem tudhatja ha hallom a nevét: Mennyire fáj !!!
Hiszen élni nélküle is muszáj, Pedig nem tudom meddig tudok igy élni?
Meddig bírok fájdalmak közt remélni?
Nem tudom meddig lehet becsapni egy szerelmes szívet !!!
Könnyek között mondani ennél jobb is jöhet,
Nem tudhatja meg,hogy érte van-e a sok sóhaj !!!
Hogy érte imátkozom minden egyes szóval.
Nem tudhatja meg,hogy nekem Ő az igaz szerelem,
Nem tudhatja meg hogy tiltanak tőle ,s a szívem vérzik érte nem lehet enyém .
Bárhogy is szeretem !!!

Oldal: I HIÁNYZOL
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat