|
Reményhez
Megsúgom néked, édes titkomat
A Remény szóhoz fűző álmomat
Mikor úgy éltem, hogy elvesztem
A világhálón a páromat kerestem
Egy mondatom hirdetett esélyt
„Megadom magunknak a reményt”
E mondat megragadt egy szívben
S választ adott később e-mailben
A távolság közöttünk ott tátongott
Ám, a vers nekünk reményt adott
amit Ő leírt, szívemnek mondatban
Én átformáltam merengő sorokban
Megsúgom néked, édes titkomat
A Remény szóhoz fűző álmomat
Minden ember elmereng életében
Megtalálta-e párját a kedvesében
Nekem az angyalok talán segítettek
Lehet, sorsom ismerve megszerettek
S mennyei csodát tettek ezen földön
A szerelmet, azóta is magamra öltöm
Megtaláltam 2 hónapja Kedvesemben
Azt a gyönyörű Angyalt, akit kerestem
Aki ugyanúgy, tiszta forrásként szeret
Aki szívéből, oly tisztán őszinte lehet
Annyira csodálatos mindezt éreznem
A szívemig áradó szerelmét élveznem
Mindazt a jót, mit megpróbálok átadni
Megkapom magamnak ébren, álmodni
Hiszem, a szerelemben ez a tökéletes
Mikor két szív, ugyanolyan szerelmes
Mikor amit adok, viszonzásul kapom
Ily boldogságról titkon sem álmodom
S mégis, részem lett e szó Reményhez
E szóval a vers végén leszek személyes
Mert, minden sor mely naponta születik
Mind, csakis az Angyalomat, Őt éltetik
S ha kérded mi lehet e szám a sor végén
Megsúgom, az idő majd, ha véget érvén
A múló napot jelentve visszaszámolnak
Mikor e két szerelmes szív összeforrnak
Hát ezt jelenteti e szó, hogy Reményhez
Mikor, titkon remélem, Ő hozzá elérnek
Magányban szőtt, reményteli kis szavak
Remélem ma éjjel sem leszek hallgatag
Mert, a reggel első napsugarai érintenek
Érezed, hogy távoli szív érzései féltenek
S a vágyaim, amelyek éjfélkor születtek
A melengető napsugárral Veled lehetnek
Az arcodat lágyan megcirógató fénysugár
Megsúgom hát Édesem, szívem merre jár
Bújik szorosan, testedhez forró öleléssel
S társul a legcsodásabb szerelmi féltéssel
Megsúgtam néked, hát édes kis titkomat
A Remény szóhoz fűződő örök álmomat!
(saját)
( )
(15)
| |
|
|
|
|
|
 |
