Rózsa,rózsa, rózsa szál!
Boldog voltam, mikor nekem nyíltál.
Évekkel ezelőtt eltüntél, hírmondót sem hagytál.
Titkon mindig reménykedtem, hogy majd egyszer
Visszatalálsz.


Aztán egyszer halottam a hírt, te már messze mentél.
Akkor úgy éreztem, te mindkettőnk helyett döntöttél.
Azóta nekem nem nyílik orgona május éjszakán.
Csak száraz kóró, és dudva az árok partján.


Hiába a nagy távolság, szíved itt maradt nálam,
Ahogy az én szívem is, tudom nálad. Volt idő,mikor
Sok szépet és jót igértünk egymásnak,
Ezért én most itt mindent megköszönök, és vissza várlak.


Álmomban, de sokszor látlak, ahogy jössz felém,
Egyre csak közelebb, míg az ajkunk össze nem ér.
Aztán hírtelen se szó se beszéd minden véget ér.
A boldog percek elrepűlnek, de a szívem egyre csak remél.


Álom, álom édes álom, bár sohase érne véget,
Mert én szeretnék örökre a karodba lenni édes.
Kedves arcod, csillogó szemed, én soha feledni nem fogom.

Oldal: RÓZSA SZÁL
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat