HA VÉGET ÉR
Szeretsz és szeretnek éveken át,
felhőtlen boldogság életed.
Azt hiszed minden a tiéd
s bármi jön csak szép lehet.
Együttérző szívvel nézed
akinek semmi sem sikerűlt
s tudni véled az okát amiért
ilyen helyzetbe kerűlt.
Nem félsz, hisz boldog vagy,
emelt fővel járod utad,
eszedbe sem jut aggódni,
át jár a biztonságtudat.
Ragyogó napsugárban úszol
s egyszer, mint villám csap beléd,
hogy eljött a perc, mit sosem vártál
és ezután már semmi sem tiéd.
Boldog álmodás és minden remény
egy pillanat alatt száll tova,
megtorpansz boldog utadon,
s már nem akarsz eljutni sehova.
Úgy érzed véget ért az út,
mit eddig végtelennek hittél;
s valahol elhagytál mindent,
mit eddig szivedben vittél.
Nem merted hinni sohasem,
hogy e kín egyszer rád talál,
s a reményteli boldog napsugárnál,
már csábítóbb a halál.
|