Álom

Mennyi perc és mennyi óra telt el,
míg annyi várakozás után megtetted,
míre titokban szívem azóta várt,
hogy legelőször rám mosolyogtál.
Akkor voltam csak igazán boldog,
egészen addig,míg ez az egész a porba nem hullott.

Lehet,hogy csak egy szép álom volt?
Álom volt,mikor gyengéden megfogtad két kezem?
Talán álom volt az is,mikor azt mondtad:szépségem?
Álom,mi oly szép volt,hogy belőle felébredni rettegtem?
De lehet,hogy most ez az,ami álom.
Egy szörnyű,borzalmas hosszantartó rémálom,
melyből ha nem ébreszt föl hamarosan halk szavad,
fájó lelkem a szívemmel együtt,csöndben elhamvad,
mint egy szál harmatos,napfényben pompázó rózsa,
melyet ha nem gondoznak,lehullik és örökre ott marad a porban.

Remélem egyszer eljön az az idő,
mikor a két álom közül az egyik valósággá válik,
s ha ez már eljő,
akkor eldől,hogy az éjszakák szele átsírttá,s búslakodóvá
avagy örömtelivé és végtelenül boldoggá alakulnak át.

Oldal: ÉLOM
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat