Emlékszel mikor nekem meséltél mesét?
Mikor elmondtad Csipkerózsika mennyire szerette hercegét.
Mikor azt igérted ebben a mesében csakis engem szerettél,
S szívedben az örök szerelem vágya él!
Hogy rólunk szól minden ami szép.
S együtt egy arany palotában élnénk!
S a sok gonoszságtól bizony sosem félnénk!
Ott nem létezne szomorúság bánat,
Ott nem lenne tegnap, de holnap,
Nem létezne a fájó múltad!
Emlékszel mikor azt mondtad én vagyok a csillagod?
Amely ha nincs veled, akkor is szívedben ragyog!
De az álmomból, most felébredek.
S látom nem vagyok túl jó neked!
Soha nem mondod még egyszer, hogy szeretlek,
Soha nem ejtenél értem könnycseppet!
Igy soha többet nem hiszek a mesékben,
Csipkerózsikának is hercege okozta bánatát,
Mert azt hitte sosem láthatja lovagját!
De a hős lovag őt a végén megmentette,
S a világon mindennél jobban szerette!
Engem ki fog megmenteni?
S ki fog engem is mindennél jobban szeretni?
Mikor fog kihalni szívemből a bánat?
S mikor forditok hátat a magánynak?
A szomorú mesék mégis szépek...
Mert szívem mélyére fészkelnek!
De mikor fogok egy szép mesét hallani,
Ahol a bánatnak kudarcot kell vallani!

Oldal: EMLÉKSZEL
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat