Napok óta elkerül az álom,
Egy dologért élek, de azt nagyon várom.
Lassan ketyeg az idő, hogy újra látom,
A lomha percek súlya alatt berogyik a lábom.

Istenem, miért engedted a közelembe?
Túl nagy felelősséget adtál a kezembe.
A legcsodálatosabb szenvedés a földön,
Boldog fájdalom, hagyom, hogy kitöltsön.


Egész nap, nem titok, csak rád gondolok,
Heteket másodpercben visszafele számolok.
Hogy legyek őszinte, hogy hihetsz nekem?
Hisz félember vagyok, ezt te tetted velem.


Tudom, hogy érzed, és nem kell, hogy elmondd.
Ha nincsenek szavak; könnyebb és nincs gond,
Te vagy a hang, te vagy a fény, te vagy az élet,
Letépted az álarcom és előbújt a lélek.


Nincs múlt és jövő, a jelennek élek,
Minden más esendő, a pillanat a lényeg,
Egy mosoly, egy érintés, az idő megállhat,
Ami eddig fontos volt, még rengeteget várhat.


Az egész világot a keblemre zárnám,
Minden percért veled az életemet adnám.
Szinte túl sok a jóból, felmerül a kérdés,
Mivel érdemeltem ki ezt a csodálatos érzést?


Remeg a szívem, ha a szemedbe nézek,
Mosolygok kívül, de mélyen bent félek,
Hisz, félember vagyok - most már
Kérlek siess hozzám!

Oldal: ELKERÜL AZ ÁLOM
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat