Nem haragszom, miért tenném, nincs rá okom,
Írtam, olvastál, majd írtál, s én olvasom,
Tán igazad van, ha jobban meggondolom.
Szűk a szókincsem,
Gyenge a képzeletem,
De a verseket szeretem.

Kicsit nehéz most a szívem,
Oka van, elhagyott a kedvem,
De semmi baj, nem haragszom,
A verseket csakúgy írom.
Kiírom, mi van bennem,
Hogyan szeretek, s miért kell harcba mennem.

Veled semmi bajom, dehogy haragszom!
A mondandót mindig meghallgatom,
S ha jónak vélem, meg is fogadom.
Tudod, lelkem egy szunnyadó tűzmadár,
Jön belőle ilyen-olyan vers, mint az ár,
De ki felkelti a szunnyadót, nem biztos, hogy jól jár.

Igazából tudod mi szeretnék lenni,
S mennyi mindent szeretnék még tenni?
Síró szemnek puha itatósa,
Szájnak vidám, széles mosolya,
Keserű szívnek könnyed vigasza,
Hitevesztettnek ki hitét visszahozza.

Nem haragszom cseppet sem.
Az egyenes beszédet szeretem.
Nem tettél semmit, csak szóltál,
Úgy és azt, amit gondoltál.
És ez rám, hogy hatott?
A józaneszem igazat adott.

Sőt, hogy lásd, mennyire nem neheztelek,
Meghívlak, ülj mellém a padra kérlek.

Oldal: NEM HARAGSZOM
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat