BOLDOGSÁG?NYUGALOM!
Ahol az anyag nem köti már,
Testemet,lelkemet lendületből kilöki.
Fény felé távozva,veszem csak észre
AZ aurám,most vált fehérről kékre!
Vajon a boldogság jeleként,
Láttam most a kék reményt.
Lebegek s jól vagyok,
Kötöttségekeket messze elhagyom!
A távolból tétován nézek körül
Akiket látok mindenki örül.
Fényben úszom ami kék,
Mindha látnám FÖLDÜNK tengerét!
Tűz vagyok !perzselek de nem égetek,
Lángot viszek ,melegséget adok,
Boldog mind,ki tőlem kapott,
S a létem a lelkeken nyomot hagyott!
A tisztaságnak fehére
A békeségnek a kéksége,
A szemvedélynek a piros,
A művészetnek bíbora!
Ha a szél fújdogál,
Lelkem lebeg meg nem áll
Vígan gondol kékre,zöldre
Vágyakozik a napra s a holdfényre!
Virágokról álmodom
Körül vesznek hajnalon,
Kinézek az ablakon,
S te ott vagy velem angyalom!