Szívem érzéseit elrejteni nem tudom,
Pedig az volna jó de nagyon!
De az érzéseknek parancsolni nem tudok,
Muszáj lesz mert a végén sérülni fogok!
Uralják a gondolatom,
S rabul ejtenek folyton!
A szívem állandóan önmagával harcol,
De legyen már vége a folytonos kudarcból!
Elpártolt tőlem a szerencse,
Mikor ott hagytál megsebezve!
Mit vétettem, hogy nem kellettem?
Miért nem vagy hát velem?
Csak hallgasd meg az érzéseimet,
S nyerd vissza újra kegyeimet..
Testünk egymás közelségétől lángol!
Az egymás iránt érzett folytonos vágytól!
Mint tűz úgy égeti e vágy lelkem.
De el kell fojtanom, s türtöm kell csendben!