Bár tudnám a kérdésekre a választ.
Miért van az, hogy szívem elfáradt?
Életem szerelme mára mást választ.
Elhagyott régen, nincs többé támasz.

Bennem él még emléke, látom. Hallom.
Halkan súgom félve a szélbe, még várom.
Ő az egyetlen, kiért még életem adnám,
Az egyetlen, kiért az álmaim feladnám.

Meghallom nevét, s megremeg a testem,
Az éveket vele, mélyen szívembe temettem.
Mert egyszer talán, eljön érte újra hozzám,
S újra lobban majd a láng, mint a villám.

Múlna már az érzés, mi rég nem halványul.
A szívem mely még övé,lassan darabokra hull.
Jöjj vissza Kedves, ne hagyd jobban törni.
Rakd össze újra, s nem fogunk többé félni.

Fáj a múlt, rég eltűnt pillanat, mi életre keltett.
Kérdem én az égtől, miért? de nem felelt.
Könny szökik szemembe, miért ment el ?
Minden él még vele,s ő maga is él. Itt bent.

A szerelem mi égeti belülről lelkem, lángol.
Minden percben üzenem neked: hiányzol!
Csak tudnád amit én. Éreznéd csak egyszer.
Megöli lényem,mert olyan e kín,mint a fegyver.

Mélyen sebez, s ha segít az ég is, heg marad
A lelkem, mi halál után is szeret, te maradsz.
Egy pillantást reád, csak egy érintést kérek.
Tőled Kedvesem, ezt ne tagadd meg, kérlek.

Írom a verseket, de minek ha nem láthatod.
Mintha a levegőbe szólnék, nem bánhatod.
Ha olvasnád? mit érnék el ha hallhatnád.
Megvetnéd szavam, s csak gyűlölnél tovább.

Pedig ha tudnád, én mennyire szeretlek.
Ennyi fájdalom után is, s mindig szenvedek.
Fejem hajtanám az elé, ki te magad vagy.
S nem szólnék tovább,változz. Csak maradj.

Ha tudtam volna, ismerem valódi éned...
Most nem szeretnélek, soha nem kérnélek.
De mást mutattál, beléd szerettem. Bántottál.
Más karjaiba küldtél, te mást választottál.

Bárcsak hihetném akkori szavad. Szerettél?
Hiába tettem akkor mindent, mégis feledtél.
Téged akartalak, hibáztam miattad. Láttad.
Kértelek ne tedd, ne hagyd hogy így járjak.

És mit tettél... semmit csak vártad, jó legyen.
Ekkora bukás, s mégis érte vérzik a szívem.
Ha tudnám újra látlak majd, egy új életben.
Várnék rád a sírig, csak miattad létezem.

Nincs semmi, mi nyugtatná sebzett lelkem.
A fényképed maradt, mit őrzök a csendben.
Várlak még Kedves. Apró üzenet a szélbe.
Mely sohasem jut el hozzád, nincsen fénye.

Nem találom lépteid, hiába keresnélek.
Elhagyott szerelmed, s megvet a lényed.
Nem hagytál nyomot, hogy utol érjelek.
Nem tehetek semmit, tovább várlak téged

Oldal: BÁRCSAK TUDNÁM
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat