Szerelmes, szép, saját versek

Ezen az oldalon az én saját költeményű verseim találhatóak

Ezerszer elsuttognám neked....


Ezerszer elsuttognám neked miért élek..
Ezerszer elsuttognám mennyire szeretlek..
Nem fontos nekem élet s vagyon...
Én téged szeretlek vakon....

Nem számít a kín és szenvedés...
Légy velem nem kell késlekedés....
Feladom lelkem s téged várlak...
Az álmok hirtelen valósággá válnak...

Ezerszer elsuttognám..de süket fülre találok...
Az élet üt.....én mégis felállok...
Ha csak nézel már akkor erős vagyok...
Ha ott vagy elkerülnek a bajok...

Hidd el ez nem bűn s vétek...
Ezerszer elsuttognám..szeretlek...
Ha nem hinnél nekem meghalnék..
De halál után is tied lennék...

Nekem te vagy mindenem...
Te vagy a lelkem s életem..
te vagy az akiért mindent odaadnék..
Akit életemnél is jobban szeretnék..

Az élet akárhogy ver..tudom szeretlek..
S ami életben tart az csupán emlékek..
Emlékek mik védenek a baj elől..
Emlékek ritka mosolyod felől...

S ha ennyi is kevés neked...
Ha ezért sem lehet enyém szived...
Akkor elmegyek végleg...
Meghalok de akkor is szeretlek téged...

Éjjelente érted sírok...
Jelenleg is neked írok...
Mindíg érted fáj a szívem..
Érted könnyes mindkét szemem...

Én nem várom hogy karomba olvadj...
Csak annyi...szeress s ne hervadj...
Ne legyél egy száraz ág..
Te légy a hétszínű virág...

Aranyozdd be lelkem sötétségét...
melegítsd fel kezem hidegségét...
Csókolld le a könnyeket arcomról..
S a sírást remegő ajkamról...

Kívánnám én de mégsem valós...
Érzem..tekinteted baljós...
Odajöttél s megmondtad nyiltan...
"Elegem van" s én sírtam akaratlan...

A versemet összetépve karomba nyomtad...
Majd beszédeted tovább mondtad...
Eleged volt belőlem...
Eltaszítottál engem...

A könnyektől nem láttam...
A sokktól nem hallottam...
Hátat fordítva hazamentem....
Ennyi...nem ért többet életem...

Nem tudtam mit tegyek...
Sírástól leüljek?..
Kimenjek sétálni?
Vagy ledöljek aludni...

Ám ha leüllnék fájna a lelkem...
Ha sétálnék mindenki látna engem..
Ha aludnék zavarosak lennének álmaim..
ha csak állok...derékbetörnek vágyaim..

Így hát vártam...
Éjj sötétjébe kiosontam...
Csak mentem s mentem..
Könnyektől fájt a fejem...

Előző hangnemed belülről égetett...
Tekinteted kívülről emésztett...
Nem néztem de nem is láttam volna...
látásom könny homályosította..

Majd elbotlottam egy száraz ágban..
Bevágtam fejem s estem ámulatban...
Szerencsétlen napon utközepére estem...
Vezető nem látta testem..

Autó hangja ítéllt halálra...
Elcsapott s nem vonta irányításra
Kiszállt meglátta véres testem..ám én is arcát..
Te votál az...aki eltaszította életem táncát

Megilyendét ahogy ott feküdtem...
Könnyeztél míg én véreztem...
Majd kinyujtottam kezem..segítséget kérni...
Ám te nem méltóztattál..elmentél..otthagytál meghalni...

Én ott feküdtem de már nem láttam...
Minden ugy lett ahogyan vártam...
Vérrel keveredett könnyem...
Elmentél s megöltél engem...

Késöbb a temetésemen is megjelent...
sírkőírásom tudta mit jelent..
mikor mindenki elment ő odajött...
Megbocsátásért könyörgött...

Lelkem ott üllt s látta minden mozdulatát...
látta a virágát..
Ám míg a könyörgő sirt ott...
Ő csupán hátatfordított...


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 25
Heti: 57
Havi: 1 231
Össz.: 610 998

Látogatottság növelés
Oldal: eZERSZER EL SUTTOGNÁM
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »