Bővizű, friss, csobogó forrás, csendes csermelybe folyik,

Onnantól patakká duzzadva, két víz összeölelkezve örvendezik,

Sebes, játékos folyama, olykor vad irama megállíthatatlannak tűnik.

Hiába a mélységes mély szakadék, a hód által épített gát,

Pajkosan fodrozódva, köveket simára sikálva együtt lépik át.

S ahogy találkozásuktól minél messzebbre nyúlnak,

Partjain mindenkinek frissességet, gyönyörsimogatást, új reményt adnak,

Teljesen homogén lesz vizük, szerelmes táncukba együvé forrnak.

Életük révbe érve, életet, friss vizet adnak egy hatalmas tónak,

Melyen félelem nélkül lágyan ringatózhat megannyi csónak.

Életem nélküled, egyre fogyó, kiszáradni készülő, csermelyként próbált szaladni,

Csobogó forrásként jöttél életembe, híztam, sebes patakként már bírtam rohanni,

Egymásra találva, összeölelkezve, az akadályokat már könnyedén tudtuk venni.

Példamutató őszinte szerelmünkkel, megannyi szívbe fényes reményt csempészve,

Elértük célunk, s azóta, a szerelem tavában élünk egyetértésben, teljesen összeérve.

Becsüllek, s becsülsz. Szeretlek, szűnni nem akarón, s ölellek véget nem érve.

Oldal: ÚGY JÖTTÉL
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat