19. okt 12:57
SZERELMES VERSEK
Talán inkább nem mondom el Legyen a csöndé, a köd szívja fel! Lelkem nem a titkok háza Csak virágot ringató, vékony üvegváza Ennyi nem több vékony üveg A kemény gránitot nem töri meg Tudom sok, mit elsoroltam Ott vagyok, lásd minden szóban Ahogy jött, nem tisztogattam Egyszerűen, csak kiraktam Inkább most nem szólalok Most egy kicsit Csönd vagyok Testemmel maradok hangtalan Ha a gondolat lelkembe mar hasztalan Majd ajkamba harapok De csendben maradok Nem mukkanok, nem neszelek Ködből jöttem köddel megyek Megtartom a színeket Tüzet, napot kerteket Küldök tavaszt zsongatót Szédítőt és bódítót És ha, kedves rózsát látnál Örülnék ha ott megállnál Rá néznél egy pillanatra ajkad szelíd mosolyával simogatva Arcod minden eljövő arany szín hajnalon Kezemmel, mint fénysugár megfogom mikor kinyitod szemed, csendes reggel leszek Ha fák közé visz az utad, emeld fel tekinteted Egy apró madárdalban, majd titkon köszöntelek. |