Egy könnycsepp sikít a szélben,
Csillámokat szór szét az éjben.
E könnyben feszül egy emberi szív,
Boldogságul egy lányt keres, hív.
Apró házból egy dalt hord szét a szél,
Szépen, lágyan szól, remegőn fél, s remél.
Sóhaj társul hozzá, egy jaj, egy ó jaj lehelet,
Ily szép dal, még nem ért emberi fület.
Száraz fának is lehet szép az ága,
Ha szép emléked szállt egyszer reája.
Remegő könnycsepp az arcomon,
Egy némaregény szó az ajkamon,
Így játszom szívemből a kopott zongorán,
Mígnem kialszik a fény a csonkig égett gyertyán.
Ha elvetődsz tőlem messze, dalom már nem talál célba,
Jussak azért néha eszedbe, ha esőcsepp verődik arcodba,
S ha hallod, hogy egy könnycsepp sikít a szélben,

Tudd, hogy a trónon ülsz örökkön az én szívemben.

Oldal: EGY KÖNNY CSEPP
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat