|
Talán nem élek hiába, Kedvesem vár karjait kitárva. De hol találom öt? A magány már- már felöröl!
Van egy álmom, lehet az is marad, Arról, hogy kedvesem egy életre magához ragad! Szemem sarkából kicsordul a könnyem, Miért nem jön a szerelem könnyen?
De talán mégis egyszerü az egész, Csak lazán kell venni és kész! Lelkemet szét tépi a maró vágy, S testemet kínozza a láz!
Ha lehetne szívem téged el nem engedne, Emlékeid benne vannak a lelkembe. Mindig én lennék a csillagod, Én akarok lenni minden mozdulatod!
Szeretnélek újra átölelni, Forró ajkad megcsókolni. Érezni akarom érzéki tested, Csodálni akarom légyed!
Ha tőlem a sors messzire elvezet, Emlékez meg arról, hogy e kicsi lány szeret... Mondjuk lehet, te gyorsan feledsz, De emlékek nélkül el nem mehetsz!

|
|
 |