Tegnap még büszke arcom lágy napsugár simította,

Langyos szellő, buja hajam gyengéden kócolta,

Nyári, csillagos éj, amúgy is vad érzelmem borzolta.


Tegnap még élénkvörös szirmaid lenge szellő simította,

Te voltál a legszebb rózsa, ki szívem sikerrel meghódította,

Kinek kedves, mosolygó szirmait, szerelemharmat borította.


Tegnap még hittem, hogy örök az édeni boldogóra,

Hogy végtelen lehet a lopott, lázban égő pásztoróra,

S még szebb lehet a hajnali ég holnap virradóra.


Nem hittem, szíved szívem nélkül, szívem szíved nélkül boldogulna,

Hogy jön az ősz, s rózsának bársonyos szirma, csak úgy, elhullna,

Az ég felé kacarászva néző virág, fejet hajtva lekanyulna.


Tegnap még hittem, erős fellegvár a mi szerelmünk,

Egymást szerető, őszinte érzelem a mi kenyerünk,

S hogy egymásból, egymást segítve létezünk, élhetünk.


Tegnap még hittem, megmarad nekem örökre a rózsa kedves mosolyával,

De elengedem, mert szeretem, menjen, ha menni akar minden batyujával,

Ám visszavárom ha nincs is semmilye, csak jöjjön és önmagával.

Oldal: TEGNAP MÉG
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat