| |
.
ÉRTED ÉLNI
Távol vagy Tőlem, mégis elhiszem
Érzed, ha csókom hozzád elviszem
Ajkadon érzed, magányos hajnalon
Szemed lehunyva, csókom átadom
Mámoros az éjszaka, valós az álom
A csókodat ajkamon viszont várom
Remeg a testünk zakatol a szívünk
Valós az álom, miben titkon hittünk
Az időt kérem, most torpanjon meg
Mert érezned kell ,ahogyan szeretlek
Ha kell akaratommal én visszafogom
Mi nélküled elszállt, azt neked átadom
Minden magányosan eltöltött napon
Rád gondoltam milliószor angyalom
Mindazt mit csak elképzeltem Veled
Most átnyújtom szerelemmel Neked
Egy élet kevés, hogy elmúljon a vágy
Kérlek engedd, hogy vigyázzalak hát
Szorítsd a kezem, ne engedd el soha
Féltelek, Te lettél szívemnek otthona
Csak nézlek, betelni édes nem tudok
Csodálva nézlek, körülötted angyalok
Angyal vagy Te is, a legszebb nékem
Most már elhiszem, hogy érted éltem!
Veled vagyok egész…
.
Más lett veled az élet, más a Világ,
Másként nyílik, s illatozik a virág,
Szivárvány színe lett világomnak,
Nincsenek gondredői homlokomnak.
Már az esőt is szeretem, zuhogót, s permetezőt,
Behentereghetem szíved tisztásán a nagy mezőt.
.
Szeretem mikor gyengekarod szorosan ölel,
S azt, mikor szívem dobban, szíved arra felel.
Vágyom simogatásod lobogó vérrel!
Égetően bizsergető pillantása van szép szemednek!
Jó íze van számban szépséges nevednek,
Minden betűje simogatás, oly’ selymesek.
.
Gyönyör illatos virága, s a csillagom vagy nékem,
Mely mindnél fényesebben ragyog fenn az égen.
Másként látok, hallok, újra én vagyok!
Már kimondhatom, szerelmes vagyok!
Fénylő, meggypiros ajkadon bujkáló Napot,
Ajkamra ajkaddal átadod, ez csók, s nem lopott.
.
Szakadozik, roncsolódik ajkunk között a forgolódó szó,
Tördelt szavak helyett csókot, ez rá a pecsét, s így a jó.
Aggodalmaskodó kék szemed szemembe mélyeszted,
Bőbeszédű magányomnak otthont adott szerető szíved.
Napsugarak szikrázó zúgása mit veled hallok,
Veled vagyok egész, nélküled csak por vagyok.
.
Hiányzol, kereslek, kívánlak, hozzád bújok,
Csókodat kérem, hisz csókot sosem lopok.
Adtál, adtál már mosolyt is édeset, s még kapok,
Örülök hogy vagy nekem, neked meg én vagyok.
Adjunk egymásnak érzéki mámort, hatalmas, el-elpuffanó szerelmeket,
Virágos réteket, színes tereket, kéz a kézben hosszú, boldog éveket!
|
