Szerelmes, szép, saját versek

Akkor is ha nem vagyok fent mindig Rád gondolok!



Tudom, talán sokszor mondom már,hogy elnézést a késői válaszért.

Nem is akarok magyarázkodni ,egyszerűen nem tudok a géphez ülni

este mikor a munkámmal végzek.

Pedig nagyon hiányzol,hiányzik kedves szavad,hiányzik minden ami Tőled árad.

Össze szedem bátorságom,hogy oda lépjek hozzád

s kimondjam a szót ,mit ma súgja kicsi szívem titkát.

meghallod majd belülről azt a dobbanást,

ami elárulja Neked ,hogy én mindig gondolok Rád.

Kimondom a szót,melyet most még nehéz kifejezni

S talán hozzád bújva,elfelejtem az egyedül töltött éjszakákat

kimondom a szót és rá jössz könnyen ,mi is az én vágyam

Átölellek , forró csókkal elmúlik a bánat,

Te lehet hogy csodálkozol hogy ez az én vágyam

De ujjra és ujjra kimondom a szót

hidd csak el ez egyedül neked szól.

Kimondtam!! ,most már Te is boldogabb lehetsz

elárulja mindezt szép ragyogó szemed

Most már Te is átölelhetsz

nem félhetsz, kimondtam szeretlek.

Természetesen én már nagyon sokszor éreztem azt hogy engem átölelsz

Harmatos hajnalokon amikor szobádba betévedek

halk suttogásod , szívemre gyógy írként hat,

s a legszebb virágok melyet neked szedek

Forró kévé illat szebbé teszi álmom

Kezed simítása napokig hat rám

Remélem belőle semmi gond,hogy ritkábban járok feléd

ugyan úgy vár engem is a kert a kikelet

De két barát kiknek szívük együtt dobban

Türelemmel várja és tudja a találkozás

újra és újra eljön.

A virágokat mit szobádba teszek

csak értünk illatoznak és én szívből szeretem

Széppé teszed a napom,de kell is ez nekem

Retteg szívem, hogy elveszítem őt,

ki szebbé teszi számomra a jövőt!

Meddig tudom boldoggá tenni egy szóval?

Meddig lehet ő még mellettem?

Mennyi idő van még, hogy szeressem?

Úgy félek, hogy elveszítem!

Szívemet tépázom és feszítem.

Ő énem másik fele.Övé lényem szeretete!

Kérem az időt, hogy ne rohanjon.

Nem hittem volna, hogy eljön ez a nap,

mikor más valakiben látom magamat.

Ugyanaz a jókedv, ugyanaz az érzés,

Vajon mi különbözik, ez itt a kérdés.

Ugyanaz a múlt és ugyanaz a jelen,

Talán ezért fontos ez ennyire nekem.

Ugyanaz az élet, ugyanaz az álom,

Hogy ritkán látlak, csak azt sajnálom.

Ugyanaz a szíved, ugyanaz a lelked,

És örömödet is ugyanabban leled.

Ugyanazt szeretjük, ugyanazt hibáztuk,

De azért vagyunk, hogy egymásra vigyázzunk!

Kérem az Urat, hogy velem maradhasson.

Remegő kezem ölelésre tárul,

Gyenge tested kezem közé zárul,

Sírj csak arcod vállamra borul,

Barátom vagy, míg szemem le nem zárul.

Várom a percet,hogy megismerjelek,

Két karomban lágyan átöleljelek.

Fejem válladon megpihen csendesen,

Ezt a csendet csókjaink váltja fel.

Megismerjük egymást,

A többi rajtunk múlik.

Bízom a sorsban,hogy bimbózó,

Kapcsolatunk porba nem hullik.

Úgy érzem sok közös gondolat van bennünk,

Szívem azt súgja szeretni foglak míg élek,

Ebben még nem csalódtam soha,

Nyári este csendben kezem kezedbe teszem.

Mint réten a tengernyi sok virág,

A napnak minden percében gondolok rád.

Gondolataim szabadon engedem,

Nyár esti szélben,fák bokrok is rólad mesélnek.

Old meg a csörlőt,

Dobd ki a horgonyom,

Légy végső kikötőm,

És örök hajnalom,

Üres az ágy,

Sóhajt a vágy,

Könnyes a szem,

Sir a szerelem!!

Legyen ez a búcsú mára és ígérem,hogy hamarább jelentkezem.

Legyen nagyon szép az estéd és nagyon jó gondolni rád