Szerelmes, szép, saját versek

Szerelmi fény

A szerelem, szárnyalni fog feléd
Megérkezvén, leszáll lábaid elé
Láthatatlanul csakis Te Érzed
Hisz megérintve leszel a része

Hozzád hajol, s lágyan átkarol
Szemedben egy könnyet hagyol
Ez lesz a boldogság könnycseppje
A hajnal ha, lágyan reá lehelne
Életednek a gyémántja lehetne

Elzárod, majd legbelül a szívedbe
Örökre, immár nem kell keresned
Apró kis ékszer lesz, a szíved záloga
Ha kérnék, se adnád többé már oda

Ugye érzed, édes kis szerelmem
Puha bőrödön hagyom érintésem
Végig simogatom kezemmel tested
Hisz csodás érzés, szeretve lenned

Érezd, hogy forróság lesz az érintés
Nincs körülöttünk világ, csak feledés
Elmerülünk most, egymást átkarolva
Az ébrenlét csodásan megélt álmába

Csak mi ketten a boldogságunk tengerén
Körülvesz minket a hullámzó szenvedély
A szerelmünk felér egészen a csillagokig
Már az se baj, ha körülöttünk hajnalodik

Mert, az imádat, mely őszinte vonzalom
Már átérezzük, mindent lüktető hatalom
Nem állhat útjába, a boldogságnak más
Csak, ha létezne ennél szebb, mi csodás

Ennél még csodásabbat soha se éreztem
Hiszen, szívedből vágyódva Tiéd lehettem
Megérintette szíved a szerelmem érintése
Kettőnké lett, az összetartozásnak féltése

Nincs rá szó és nem is kellene keresnem
Milyen varázslat, hogy szívedé lehettem
Nincs ragyogóbb fény, mely kettőnkért ég
Ha hiányzom, hát szerelem érintését kérd

Azonnal hozzád száll, védelmezőn átölel
Ajkadra, a legforróbb csókjaimból lehel
Nézd édesem, felragyog minden érzelem
Beragyogja testünket a lángoló szerelem!


(saját)