Végtelen, kék óceánok és tajtékzó tengerek ege alatt
Hullámok hátán, bús hajóján élt a vándor egymaga
Néha egy-egy tévedt madár a parttól oly messze szállt
Hogy kipihenje hosszú útját fáradtan az árbocra szállt
Nézték egymást csendesen a bús vándor s a kicsiny madár
Hogy hogyan kerültek ők ide egyik se érti igazán
Aztán a madár gondol egyet s meglengeti szárnyait
Ahogy eltűnik a távolban, viszi a vándor álmait
Újra magány ereszkedik a bús hajó kopott deszkáira
S a messzeségbe mered a kopott deszkák komor fia
Vihar szagát hozzá a szél s baljós habok csapnak a magasba
Mintha egy szív vére folyna, úgy izzik vörösen az ég alja
Sötét felhők gyűlnek a sötét gondolatok fölé
S a csend néma fátylát egy villám robaja tépi szét
Háborog a tenger s vele háborog most az egész világ
Ahogy a hullám a bús hajónak csapódik lesz belőle ezer szilánk
Dacolva az istenekkel a vándor a hajó orrában dermedten áll
Arcába csap a víz, de ő rendületlenül áll tovább
A kelő nap reményekkel teli sugara tükör felszínen járja táncát
A bús hajónak kopott deszkáin a vándor meggyötörten alussza álmát
Kicsiny madár telepszik az árboc csúcsára, torkában az álom
Majd a trillák szelíden simogatják s felkeltik a vándort
Ámulatban hallgatja az éneket mely nem a fülnek, de a szívnek szól
A csodás látvány a bús vándorba ismeretlen érzést varázsol
A rettegett parthoz vitte a hajót a vihar… vagy valami más…
A zord sziklákról szól az ének s feltűnik egy női szempár
Nézik egymást csendesen a bús vándor s a tündérleány
Hogy hogyan kerültek ők ide egyik se érti igazán
A szavak mind némák a s a tettek nem mozdulnak
Egybeolvad az örök s a gyorsan múló pillanat
Egymásba fonódik a lélek, egyszerre dobban a szív
Csak a test reszket mozdulatlan, mit a távolság taszít
Lágy hullámok törik meg a tengernek nyugalmát
A part felől fúj a szél, dagasztja a vitorlát
A lány szeméből könnycsepp hullik a habokba, kinyújtja karjait
Ahogy eltűnik a távolban, viszi a vándor álmait
Ennyi jutott kettőjüknek, egy örökké tartó pillanat
Örökké tart a szívükben, örökké az övék marad
Végtelen, kék óceánok és tajtékzó tengerek ege alatt
Egy tündérleány emlékével él a vándor egymaga…

Oldal: I TENGERI VÁNDOR
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat