Ajándékot kapott egyszer naganyám,
Megszületett neki az Édesapám.
Úgy nevelte szegény,hogy a szíve szerény,
Becsületes dolgos két kezét.

Elmúltak az évek,ősz lett az apám,
Átt élte az élet sok-sok viharát.
Megtett értem mindent erővel szívével,
Lehajtom most fejem fáradt kezére.

Ha én azt most ki is tudnám mondani,
A szívemet nagyon nyomja valami.
Elszállt hosszú évek,vissza sose térnek,
Mégsem könnyű érte könnyet ejteni.

Ha én azt most ki is tudnám mondani,
A szívemet nyomja nagyon valami.
Édesapám én most előted lehajlok,
SZavak helyett könnyel köszönetet mondok !!!

Oldal: édesapám
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat