Csak nézz rám és égess el!
S legyél velem még egyszer,
Gyere támadj, szoríts a falhoz,
Láncolj hát magadhoz!
Egy életre lennék a rabod,
Tárd ki nekem két karod,
S jöjjön a sötétség jótékony fátyla,
Szám vadul szádat csókolja!
Vágyom a szád a csókod,
Akarom hallani édes hangod!
Milyen csodás óráink lennének,
Csak hát mindentől féltenélek!
Oly keserű könnycsepp hullik arcomon,
Egyedül a naplementét bámulom...
Bárcsak itt lennél átölelnél,
És míg élünk nem felednél!