Veled vagyok sötét árny, s veled a szikrázó fény,

Meseszerű álom a világom, s magad a tény.

Magam vagyok a fűszál, s magad a rajtaülő harmat,

De Nap vagyok,a harmatot felszívom, fűszálon nem maradhat.

Te vagy a csillogás, míg én az egyhangú szürke,

Magába szívja csillogást életem feneketlen gödre.

Kedves szó vagy, s én, a méla néma,

Az érzésem mutatom ugyan néha.

Te vagy a tiszta, édes dallam,

Az ajkamat elhagyja fals szólam.

S vagy szellőcske, míg én a nád,

Zizegve hajlok, ha akarnád.

Eleven élő, s én a holt,

Rendes tündér, magam a kobold.

Erdő vagy a fák között,

Te, ki a napra költözött.

Letépem az égről a felhőt, mint köpönyeget,

Eléd terítem, mint puha szőnyeget.

Kérlek, használd a felém vezető ösvényeket!

Oldal: VELED VAGYOK
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat