Nehéz pillanatok ezek, egy családtagunk szenved
Tudom, hogy felgyógyulsz, hisz bízunk mi benned,
Ne add fel könnyen legalább értünk harcolj
A mi szeretetünk megvéd majd a bajtól.
Sajnos az élet múló dolog, Téged vett most célba
De Te küzdjél ellene, ne add fel még ma.
Másnap is ezekkel a szavakkal éld napod
A szeretteiddel együtt boldog lehet holnapod.

Itt vagyunk mi Neked, ez adjon majd erőt
S elűzöd majd fejed felől a sötét felhőt,
Világos lesz újra házunk környéke, udvara
Besüt majd ismét mihozzánk a nap fénylő sugara.
Ez a sugár adja szívünknek a reményt
Kemény élet teszi emberré a legényt.
Átmentél már mindenen, és harcoltál ellene,
Ahogy eddig tetted, most is úgy kellene.

Ne hagyj itt minket, mi nem engedünk el
Innen a mennybe mind együtt megyünk fel
Fogjuk gyengéd kezed, szorosan és féltőn
Félek, hogy egyre lejjebb csúszunk a lépcsőn.
És elragad magával az alvilági hatalom
Nem fogom hagyni, nem is akarom
Melletted áll Papa már az egész család
Kijátsszuk a végzetet bármilyen galád.

Többet sajnos nem tehetünk, de biztatni fogunk
Veled vagyunk mindig, Érted imádkozunk.
Remélem ott Fent az imánk fülekre talál
És elkerül majd Téged a végzetes halál.

Oldal: I IMA
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat