Szerelmes, szép, saját versek

Ezen az oldalon az én saját költeményű verseim találhatóak

 Úgy fáj, hogy messze vagy, a fájdalom majd’ megöl

Minden pillanatban emléked, s hiányod gyötör

Mert ide köt az életem, amit szívesen eldobnék

Ha még egyszer szorosan hozzád bújhatnék

Nem akarom, hogy fontos legyél nekem

Hogy azt akarjam, mindig legyél velem

Hogy szükségem legyen rád, mert nélküled senki vagyok

Mert ezeket nem, csak fájdalmat és csalódást kapok

Emlékszem a napra, mikor először vártalak

Izgultam, remegtem, s egyszer csak megláttalak

Szívem a torkomban éreztem, s te odaléptél hozzám

Rám néztél, s arcomra félve egy-egy puszit nyomtál

Elhagyta a számat első szavam, mire nem emlékszem

Mert annyira örültem, de legbelül mégis féltem

Mi lesz, hogyha rájössz, nem én kellek neked

Ha én majd akarom, de nem foghatom kezed

S ahogy teltek a percek, félelmem is megfakult

S a sok-sok kétely bennem mind elhalványult

Észre sem vettem, hogy repül az idő melletted

S megtörtént a csoda, mikor azt a kérdést feltetted

Izgalmamban ismét csak mondtam, ami eszembe jutott

És a szívem úgy vert, dobogott, ahogyan csak tudott

Majd eljött a perc, ajkunk összeforrt csendben

Te okoztad a legnagyobb örömöt az életemben

S eljött a búcsú, de tudtam, a holnap is ránk vár

De a boldogság mellé – tudjuk – fájdalom jár

Már aznap hiányodtól szenvedtem, alig bírtam

Hogy újra lássalak, s a hangodat is halljam

Végre eljött! Megint előttem állsz, s én boldog vagyok

Boldog, mert ennél nagyobb boldogságot soha többé nem kaphatok

Mert csókoltál, öleltél, s a kezemet fogtad

Életembe az értelmet te hoztad

De a csodák is véget érnek

Felváltják őket a remények

Ismét elmentél, s akkor még jobban fájt, mint előző nap

Éreztem, a szívem nálad nagyobb boldogságot nem kap

Az éltetett mégis, hogy ígértet tettél

Találkozunk még, erre mérget vettél

De azóta eltelt egy év, s nem látlak már sehol

Szívemben állandóan csak hiányod zakatol

Szerelmes lettél, de közénk áll a távolság

S már annyira messze van tőlem a boldogság

Ne haragudj, de ezt nem tudom már elfeledni

S nem tudok mást tenni, csak a boldogságomat keresni

De jól tudom, hol van, tőlem távol

Óh, mindennél jobban hiányzol

Remélem, hogy minden lehet újra a régi

Hogy a távolságot is le tudjuk győzni

Mert nálad nagyobb kincs nem létezik

Buta az, aki ebben kételkedik

Téged én soha nem engedlek

Mégis csak azt tudom mondani: szeretlek

Látod olvasom szerelmes soraid

Sa vázámba tett virágban gyönyörködve

Iszom az elém tett finom kévéd

Símogatod arcom érzem forró csókod

Meg fogom a felém nyújtott kezed

S Te is hiányzol nekem
 




,


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 35
Tegnapi: 21
Heti: 56
Havi: 632
Össz.: 611 727

Látogatottság növelés
Oldal: Szeretlek
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »