Úgy fáj, hogy messze vagy, a fájdalom majd’ megöl
Minden pillanatban emléked, s hiányod gyötör
Mert ide köt az életem, amit szívesen eldobnék
Ha még egyszer szorosan hozzád bújhatnék
Nem akarom, hogy fontos legyél nekem
Hogy azt akarjam, mindig legyél velem
Hogy szükségem legyen rád, mert nélküled senki vagyok
Mert ezeket nem, csak fájdalmat és csalódást kapok
Emlékszem a napra, mikor először vártalak
Izgultam, remegtem, s egyszer csak megláttalak
Szívem a torkomban éreztem, s te odaléptél hozzám
Rám néztél, s arcomra félve egy-egy puszit nyomtál
Elhagyta a számat első szavam, mire nem emlékszem
Mert annyira örültem, de legbelül mégis féltem
Mi lesz, hogyha rájössz, nem én kellek neked
Ha én majd akarom, de nem foghatom kezed
S ahogy teltek a percek, félelmem is megfakult
S a sok-sok kétely bennem mind elhalványult
Észre sem vettem, hogy repül az idő melletted
S megtörtént a csoda, mikor azt a kérdést feltetted
Izgalmamban ismét csak mondtam, ami eszembe jutott
És a szívem úgy vert, dobogott, ahogyan csak tudott
Majd eljött a perc, ajkunk összeforrt csendben
Te okoztad a legnagyobb örömöt az életemben
S eljött a búcsú, de tudtam, a holnap is ránk vár
De a boldogság mellé – tudjuk – fájdalom jár
Már aznap hiányodtól szenvedtem, alig bírtam
Hogy újra lássalak, s a hangodat is halljam
Végre eljött! Megint előttem állsz, s én boldog vagyok
Boldog, mert ennél nagyobb boldogságot soha többé nem kaphatok
Mert csókoltál, öleltél, s a kezemet fogtad
Életembe az értelmet te hoztad
De a csodák is véget érnek
Felváltják őket a remények
Ismét elmentél, s akkor még jobban fájt, mint előző nap
Éreztem, a szívem nálad nagyobb boldogságot nem kap
Az éltetett mégis, hogy ígértet tettél
Találkozunk még, erre mérget vettél
De azóta eltelt egy év, s nem látlak már sehol
Szívemben állandóan csak hiányod zakatol
Szerelmes lettél, de közénk áll a távolság
S már annyira messze van tőlem a boldogság
Ne haragudj, de ezt nem tudom már elfeledni
S nem tudok mást tenni, csak a boldogságomat keresni
De jól tudom, hol van, tőlem távol
Óh, mindennél jobban hiányzol
Remélem, hogy minden lehet újra a régi
Hogy a távolságot is le tudjuk győzni
Mert nálad nagyobb kincs nem létezik
Buta az, aki ebben kételkedik
Téged én soha nem engedlek
Mégis csak azt tudom mondani: szeretlek
Látod olvasom szerelmes soraid
Sa vázámba tett virágban gyönyörködve
Iszom az elém tett finom kévéd
Símogatod arcom érzem forró csókod
Meg fogom a felém nyújtott kezed
S Te is hiányzol nekem
,