A csendes éjben anyámra gondolok
Szíve most is az én szívemben dobog.
Szegény, de tiszta asszony volt.
Sokat szenvedett, nem volt egyebe, csak a szeretet.
A szájától vont meg minden falatot
És, ha mi ettünk, Ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk
Szorgalmas munkával kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát.
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
S hullottak reá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hozzá hasonló babát!
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, és nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén.
Pedig hogy várta, várta mivelünk,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk!
Most, ha élne, vehetnék neki ruhát, cipőt,
És nem kéne küzdeni.
Óh! Emberek! Míg él anyánk, nagyon szeressük őt,
Mert elmegy egy napon, s visszahozni többé nem lehet,
Az elmulasztott jó szót, s tetteket!
A késő bánat mit sem ér neki, az élőt kell szeretni, érteni!
Most újra érzem, látom, hallom Őt,
S, csak ámulok, mily magasra nőtt!
És újra szép és újra fiatal,
Mintha szívéből zengene e dal,
Mit írok e csendes éjszakán!
Még most is adsz nekem, drága jó anyám!

Oldal: Csendes éjben
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat